A műsorfüzetben megjelent interjú teljes szövege:

Csendes vasárnapi edzésnek indult a közelmúltban egy tréning Gyulán, mégis nagy visszhangja volt, hiszen a korábbi négyszeres magyar bajnok Nagy Róbert ismét motorra ült. Köztudomású, hogy az egykori honi klasszis vaspapucsos 2002. június 15-én a csehországi Msenóban súlyosan megsérült, s lényegében ez a gyulai motorozás tekinthető a visszatérésének.

- Milyen volt újra kiakasztani a gázt?

- Annak ellenére, hogy kétéves technikai lemaradásban voltam a többiekhez képest, a pályán ezt nem éreztem. A motorozásommal kapcsolatban a véleményem megegyezik azokéval, akik ott voltak az edzésen, azaz nincs miért szégyenkeznem.Több élversenyzővel is elstartoltam, annak ellenére, hogy tudom, vigyáztak rám a fiúk, nagy büszkeséggel tölt el, hogy előttük végeztem egy pár futamban. Tiszta sor, hogy más lett volna, ha igazi versenyen állunk egymás mellé, de azért jól estek a győzelmek a lelkemnek.

- Egyáltalán mi vett rá arra, hogy újra felvedd a motorosruhát?

- Azt már régen eldöntöttem magamban, hogy úgy akarom szögre akasztani a vaspapucsomat, hogy egy versennyel zárom le a pályafutásomat. A terveim szerint mindenképpen ebben az évben kerül sor erre a viadalra, így kapóra jött Kócsó Anti felkérése. Egykori csapattársam egy új salakmotor-váz kifejlesztésére adta a fejét és a segítségemet kérte, ami többek között az új váz teszteléséből is áll. Nagyon örültem a lehetőségnek, és ezt az új szerzeményt próbáltam ki az edzésen.

- A sikeres visszatérés azt jelenti, hogy most már versenyeken is látunk majd?

- Nem, az aktív motorozással már felhagytam, viszont egy derbi erejéig még biztosan láthat majd a közönség. Az értesüléseim szerint a legutolsó hazai egyesületem, a Gyulai Speedway Club tervez valamiféle búcsút a számomra, de ez még igen képlékeny.

- Hosszú idő telt el a bukásod óta. Milyen volt az élet versenyzés nélkül?

- Nem tagadom, nagyon hiányzott a motorozás, de a sérülésem miatt nem tudtam mit csinálni. Igazából akkor éreztem a legnagyobb fájdalmát annak, hogy nem ülhetek motorra, amikor az angliai Világkupán csapatvezető voltam, és nem láttam a versenyzőimben a tüzet, nos akkor szívesen megmutattam volna nekik, hogyan kell küzdeni egy olyan nívós viadalon.

- Teljesen felépültél a sérülésedből?

- A bukásom óta csak műtétekkel és a lábadozással telt az idő. A legutolsó operációm tavaly novemberben volt, bár még így sem tökéletes a lábam, de ez már így maradt.

- Amióta bekövetkezett a súlyos sérülésed, pár versenyen láttunk szurkolóként, majd a Világkupára kijutott gárda csapatvezetője voltál. Ezektől a dolgoktól eltekintve mintha eltávolodtál volna a sporttól.

- Voltak törekvéseim, hogy szakágvezető legyek, de nem engedték, hogy pozícióba kerüljek. Nem titok, az elképzelésem szerint Baráth Norberttel karöltve vezettem volna a szakágat, s ehhez szabad kezet akartam. Ezt egyesek nem nézték jó szemmel, én pedig bábú nem akartam lenni, így nem bántam meg, hogy végül lemaradtam a posztról.

- Mivel foglalatoskodtál az elmúlt két évben?

- Van egy családi vállalkozásunk, amiben egy pizzéria-fagyizót üzemeltetünk, itt dolgozom teljes erővel.

- Vannak terveid a speedway-vel kapcsolatban?

- Aki ismer, az tudja, hogy világ életemben kerestem a kihívásokat, s erről még az a ronda bukás sem tudott leszoktatni. Most az az elsődleges célom, hogy Kócsó Tónival ezt a bizonyos vázat tökéletesre fejlesszük. Nem idegen tőlem az a gondolat sem, miszerint tapasztalatommal, ismeretségemmel segítsek versenyzőket, ha felkérnek rá.

Szöveg: Boros Norbert

A május 19-i edzésről találtam néhány képet Tabaka József honlapján:  //gportal.hu/gindex.php?pg=4678169